Amikor egy családot súlyos betegség ér el, felnőttként ösztönösen védjük a gyermeket, hallgatunk, próbálunk erősek maradni, és eltitkolni a fájdalmat, miközben belül szét esünk. Szakemberként tudom az elméletet, de feleségként és anyaként én is átéltem azt a bénító fájdalmat. Amikor egy gyermekkel egy szerettünk súlyos betegségéről beszélgetünk, úgy gondolom, hogy a legfontosabb az őszinteség és a biztonságérzet megteremtése. A halálos betegség és a halál híre megrázó, de az őszinteség hiánya még nagyobb szorongást szülhet, hiszen ők rendkívül érzékenyek. Akkor is megérzik, hogy baj van, ha nem beszélünk róla. A suttogások, az elhallgatott telefonhívások, a könnyes tekintetek mind üzenetek számukra. Sokszor attól félünk, hogy ha kimondjuk az igazságot, azzal összetörjük őket. De a tapasztalat azt mutatja, hogy a kimondatlanság nagyobb szorongást szül. Amikor a gyermek csak a feszültséget érzi, de nem kap magyarázatot, a képzelete tölti ki az űrt, és az gyakran ijesztőbb, mint a valóság.
Mondjuk el neki, hogy a betegség nem az ő hibája. Ez a mondat sokszor fontosabb, mint gondolnánk.
Mivel a megfelelő szavakat ilyen helyzetben nehéz megtalálni, ezért sokszor a metaforákhoz nyúlunk, például „elaludt”, vagy „elutazott”. Fontos azonban tudnunk, hogy ezek a kifejezések a kisebb gyermekek számára akár ijesztőek is lehetnek. Előfordult, hogy egy kisgyermek később félni kezdett az elalvástól vagy az utazástól, mert szó szerint értelmezte a hallottakat. Ezért lényeges, hogy az életkoruknak megfelelő módon magyarázzuk el a betegséget. Nagyon fontos különbséget tenni a mindennapi betegségek (nátha,torokgyulladás stb.) és a halálos betegség között,hogy később ne rettegjen minden tüsszentéstől. A gyermekek ismétléssel dolgozzák fel az információkat és az sem ritka, hogy a beszélgetés után egyszerűen feláll, és játszani kezd, és az is lehet,hogy tízszer kérdezi meg ugyanazt. Az idegrendszer természetes védőmechanizmusa működik ilyenkor. Érdemes megfontolni a találkozás lehetőségét is, de csak akkor beszéljünk a látogatásról a gyermeknek, ha a beteg is szeretné.
Sokszor nagyon nehéznek érezhetjük a legegyszerűbb teendőket is, ezért érdemes felírni mindent, akár a legelemibb dolgokat is, mint a gyermek uzsonnája vagy befizetnivalók. A rövid távú memória ilyenkor pihenni akar, ezért nehéz a memorizálás. Leblokkolásnál, egy pohár hideg víz lassú kortyokban elfogyasztva, vagy egy hideg vizes arcmosás sokat segíthet. Amikor stressz ér bennünket, a légzésünk gyakran felületessé válik, a mellkas felső részével lélegzünk, kapkodva, zihálva. Ilyenkor különösen nyugtató hatású lehet a hasi légzés. Nem véletlen, hogy a jóga is hangsúlyosan tanítja ezt a technikát, hiszen a mély, tudatos légzéssel közvetlenül stimuláljuk a bolygóideget (vagus), amely kulcsfontosságú a szívritmus lassításában és a légzés szabályozásában is. A hasi légzés gyakorlásához tegyük az egyik kezünket a mellkasunkra, a másikat a hasunkra. Úgy lélegezzünk, hogy csak a hason pihenő kéz emelkedjen, a mellkas maradjon lehetőleg mozdulatlan és a kilégzés mindig hosszabb legyen, mint a belégzés. A doboz légzés is nyugtatóan hat, ennek a lényege,hogy elképzelünk egy négyzetet (dobozt), 4 másodpercig tartson a belégzés (a doboz egyik oldala felfelé),majd 4 másodperc szünet (a doboz teteje),ezután 4 másodperc kilégzés következzen (lefelé az oldalán),és újra 4 másodperc szünet (a doboz alja). Ez a légzőgyakorlat segít visszakapcsolni a jelenbe a felfokozott állapotból. Ezt a technikát használja a haditengerészet speciális egysége a katonák felkészítésénél, hogy kritikus helyzetekben is megőrizzék a hidegvérüket. Az alvást segítő légzés, a 4-7-8 technika. Ez a módszer kikapcsolja a zakatoló agyat és lassítja a szívverést. A belégzés 4 másodpercen tartson az orron keresztül, majd benn tartani 7 másodpercig, és jön a suhogó kilégzés szájon át, ami 8 másodperc hosszú. Ezeket a légzőgyakorlatokat a gyermek életkorához és aktuális egészségi állapotához igazítva közösen, játékos formában is végezhetjük, ezzel eszközt adunk a kezébe a szorongás oldására. Például a meleg kakaó illatát az orrán szívja be majd hosszú ideig, óvatosan fújja, hűtse. Feküdjön a hátára, tegyük a kedvenc plüssállatát a pocijára , és kérjük meg, hogy a levegővétellel emelje magasra a macit, majd kilégzéskor lassan engedje vissza.
A gyász hullámzó állapot, vannak csendesebb és nehezebb napok, visszatérő érzések és váratlan mélypontok. Mindenki a saját ütemében dolgozza fel a veszteséget, és ez ugyanúgy igaz a gyermekekre is.
Amikor van egy kis erőnk, segítségül hívhatjuk a könyveket is, amelyek egyfajta híd szerepet töltenek be felnőtt és gyermek között, segítve a nehéz szavak kimondását:
Polcz Alaine: Élet és halál titkai – Alapmű szülőknek és szakembereknek a gyermeki haláltudat megértéséhez.
Patrice Karst: A láthatatlan szál – Megnyugtató történet arról, hogy a szeretetkapcsolat az elválás után is megmarad.
Shona Innes: Az élet olyan, mint a szél – Szelíd bevezetés az elmúlás fogalmába a természet képein keresztül.