Az agy hihetetlenül befolyásolja a test működését. Ha bízunk abban, hogy a feldolgozás vagy a gyógyulás lehetséges, az valódi biológiai változásokat indíthat el, mert csökkentheti a szorongást, javíthatja a közérzetet, sőt bizonyos esetekben a test öngyógyító folyamatai is beindulhatnak.
Sokáig azt hitték, hogy a képzeletnek nincs hatása a testre, ma azonban már tudományosan bizonyított,hogy amikor elképzelünk valamit, az agyunk ténylegesen aktiválja a kapcsolódó idegi és testi folyamatokat. Ezt a jelenséget hívjuk placebo-hatásnak. Ha a képzeletünkben biztonságot és gyógyulást várunk:
– az idegrendszer megnyugszik,
– csökkenhet a stressz,
– a test természetes fájdalomcsillapító anyagokat termelhet, és elindulhatnak öngyógyító folyamatok.
Ted Kaptchuk, a placebo-kutatás egyik legismertebb szakértője, kimutatta, hogy a placebo hatás akkor is működik, ha az ember tudja, hogy placebo-kezelést kap. Tor Wager fMRI-vel végzett vizsgálatai pedig bizonyították, hogy a placebo valóban változtatja az agy fájdalomfeldolgozó hálózatait. (Az fMRI segítségével nemcsak az agy “képe” készül el, hanem az is látszik, melyik részei aktívak adott pillanatban.)
A placebo másik oldala a nocebo, amikor a negatív várakozás vagy félelem a test stresszreakcióját indítja el. Ilyenkor:
– feszültebbek lehetünk,
– erősebben érezhetjük a fájdalmat,
– és könnyebben beindulhat a stresszreakció.
Ez különösen fontos gyász vagy más nehéz időszakok esetén, mert ilyenkor az idegrendszer sokkal érzékenyebb. A belső beszédünk, a környezet visszajelzései ezekben az időszakokban még erősebben hatnak ránk. Nem arról van szó, hogy “pozitívan kell gondolkodni”, hanem inkább arról, hogyan beszélünk magunkhoz. Például:
„Nem bírom ezt…” helyett mondjuk azt, hogy
„Nagyon nehéz most, de ez pillanatnyi állapot. Megteszek mindent, hogy jobban legyek.”
Néha egy kicsivel több megértés önmagunk felé, egy kicsit kevesebb belső nyomás is már nagyon sokat segíthet.