Egy este az én már félig felnőtt, mégis törékeny egyetemista gyermekem mellém ült. Nem volt benne semmi látványos dráma. Csak az a halk, fáradt sóhaj, amit az ember azonnal megérez a saját mellkasában is. „Anya… néha annyira sok ez az egész. A plakátok… a hírek… mintha minden arról szólna, hogy félni kell.” És ahogy kimondta, bennem valami megfeszült. Mert tudtam,…
A politikai kiábrándulás nem egyszerű véleményváltozás, hanem sokkal mélyebb, személyesebb folyamat. Ilyenkor nem csupán egy pártból, hanem egy közösségből, sőt néha egyfajta önazonosságból is kiábrándul az ember. Valójában ez egy veszteségélmény, amely ugyanolyan lelki feldolgozást igényel, mint bármilyen más veszteség. A hit elvesztése, egyfajta érzelmi veszteség. A pártokhoz való kötődés gyakran nem racionális, hanem az is mélyen érzelmi alapú. Sokszor…
Ahogy a hajnal első fényei lassan áttörik az éjszakát, valami mély, belső béke költözik belém. Emlékszem, hányszor néztük együtt a napfelkeltét, a kórház ablakából, egy nyaralás alatt, vagy csak úgy, a szobájából. Akkoriban a hajnal az új esély ígéretét hordozta.
A hűtlenség nem csak a kapcsolat végét jelenti, ez a pillanat az, amikor a világ egy kicsit megbillen. Amikor hirtelen semmi sem biztos, ami addig ismerős és otthonos volt, a tekintet, ami biztonságot adott, most elfordul. És te ott állsz, tele kérdésekkel, amikre nincsen válasz, érzésekkel, amiket nem tudsz hova tenni. Ez a hűtlenség utáni csend. A fájdalomnak a leghalkabb formája. A megcsalás után nem csak a kapcsolat omlik össze,hanem valami benned is eltörik.