A veszteség és a gyász életünk természetes része, mégis gyakran próbáljuk elnyomni vagy félretenni érzéseinket. A gyász nem csupán halálesethez kapcsolódhat, hanem kapcsolatokhoz, lehetőségekhez, élethelyzetekhez is.
Fontos, hogy megtanuljunk megállni, figyelni önmagunkra, és engedni az érzéseinknek.
Testünk és lelkünk összekapcsolódik, ami belül feldolgozatlan marad, az gyakran kívül jelez. Ezért a tudatos önismeret, az érzelmek kifejezése és megosztása másokkal gyógyító erejű lehet. Nem gyengeség sírni, segítséget kérni vagy beszélni a fájdalomról. Sokkal inkább ez a belső erő egyik jele,hiszen szembe nézünk a félelmünkkel,fájdalmunkkal,traumáinkkal.
Dr. Máté Gábor hangsúlyozza, hogy a feldolgozatlan érzelmek nem tűnnek el, hanem testünkben és lelkünkben nyomot hagynak. Ha nem adunk teret a fájdalomnak, az hosszú távon testi tünetek, betegségek formájában is megjelenhet. A pszichoszomatikus kifejezés a test és a lélek kölcsönhatását jelenti, amely betegségek vagy tünetek kialakulásához vezethet,hiszen a lelki folyamatok hatással vannak a fizikai állapotra és fordítva. Gyakran a tartós stressz, elfojtott érzelmek vagy feldolgozatlan traumák állnak a pszichoszomatikus betegségek hátterében, amelyek a vegetatív idegrendszeren keresztül testi panaszokat is okoznak. Ezeknek a kezelésében fontos a holisztikus megközelítés, amely a biológiai, pszichológiai és szociális tényezőket egyaránt figyelembe veszi.
A gyászfeldolgozás során megélhetjük a veszteség fájdalmát, de teret adunk a gyógyulásnak és az újrakezdésnek is.
A veszteség elfogadása nem jelenti a felejtést, hanem annak belátását, hogy az élet változás és folytonos alakulás. Amikor megtanuljuk megélni és feldolgozni a gyászt, egyben lehetőséget adunk magunknak a teljesebb, egészségesebb életre.