Van egy nehéz kérdés, amire igazán nincs jó válasz és ez a következő: Hogyan lehet együtt élni egy veszteséggel? Ezzel az írással egy szokatlan irányból közelítem meg ezt a kérdést és lehet, hogy az alábbi gondolatok kissé feszegetik a megszokott határokat. Úgy gondolom,hogy minél több nézőpontot ismerünk meg, annál több kapaszkodóhoz jutunk.
A gyász az egyik legmagányosabb emberi tapasztalat. Amikor elveszítünk valakit, akit szerettünk, a világ idegenné válik. Mintha minden ugyanott lenne, de valahogy mégsem lenne már a helyén. De mi van akkor, ha a modern fizika az univerzum alapvető törvényeit kutató tudomány, egy másik józanabb, mégis megnyugtató nézőpontot is kínál? Mi van akkor, ha a búcsú nem feltétlenül egyenlő a teljes eltűnéssel?
A kvantumfizika nyelve elsőre távolságtartónak tűnhet, mégis olyan kérdéseket érint, amelyek nagyon is emberiek,ilyen a kapcsolat, a jelenlét, a folytonosság. Ezek olyan keretek, amelyekben talán kevésbé érezzük magunkat egyedül. A fizika egyik legalapvetőbb törvénye szerint az energia nem vész el, csupán átalakul. Ami egyszer létezett, nem tűnik el nyomtalanul. Egy szeretett ember élete, jelenléte nem semmisül meg a halállal. Az az energia amely őt mozgatta, amely nvomot hagyott bennünk, továbbra is része a világnak, csak más formában. A kvantumfizika egyik jól dokumentált jelensége az összefonódás. Két részecske, amely egyszer kapcsolatba lépett, hosszú távon is hatással van egymásra, függetlenül a távolságtól. Azaz a kapcsolatok nem szűnnek meg egyik pillanatról a másikra,hanem átalakulnak. A modern fizika az időről sem úgy beszél, ahogyan azt a hétköznapokban megszoktuk. Egyes elméletek szerint a múlt, a jelen és a jövő nem egymást kizáró állapotok. Ez a gondolat sokaknak segíthet abban, ahogy a szeretteikre emlékeznek.
A tudomány adhat egy új nézőpontot, egy tágabb világképet, és néha már ez is elég, hogy csökkenjen a fájdalom.
Amikor legközelebb felnézünk a csillagos égre, jusson eszünkbe, hogy mindannyian ugyanazokból az atomokból állunk, mint az univerzum és ugyanazokból, mint azok, akiket elveszítettünk.
Ha az elhunyttal való kapcsolat nem volt egyértelműen szeretettel teli, ez akkor is igaz. A gyász nem mindig tiszta szeretet. Gyakran ott vannak benne az elmaradt beszélgetések, a meg nem kapott válaszok, a be nem gyógyult sebek. A gyász során nemcsak az számít, kit veszítettünk el hanem az is, hogyan hordozzuk tovább a kapcsolatot. A veszteség feldolgozásának része az, hogy lassan különválasztjuk, mit érdemes továbbvinnünk, és mit engedhetünk el végleg. Nem kell mindent megszépíteni. Elég, ha lépésről lépésre visszanyerjük a saját energiánkat, és újra megtaláljuk a helyünket a saját történetünkben. Mindenki a maga tempójában haladva.
Nézőpontot nyitogató felismerések a tudomány világából:
„Az energia megmaradása nem filozófiai kérdés, hanem a fizika egyik legszilárdabb törvénye.”- Richard Fevnman, Nobel-díias fizikus
„A kvantum-összefonódás ma már kísérletileg igazolt jelenség, nem elméleti spekuláció.”- Alain Aspect, fizikus
„A múlt, a Jelen és a Jövő közötti különbségtétel csak makacs illúzió.”- Albert Einstein
„Mindannyian csillagporból vagyunk.”- Carl Sagan