A gyászról legtöbbször úgy beszélünk, mint valamiről, ami egyértelmű, mert van egy veszteség, van egy történet, amit a környezet is ért. Meghal valaki, és a világ -legalább egy időre- megáll körülöttünk.
Ám van egy más fajta gyász, ami sokkal csendesebben, magányosabban zajlik, és nehezebben is értjük meg, mert nehezen megfogalmazható, kimondható. Ez az a gyász, amikor valaki él, csak már nincs jelen az életünkben. Ez a folyamat azért is nehéz, mert hiányzik belőle a lezárás. A családon belüli kapcsolatok megszakadása ritkán történik egyik napról a másikra. Inkább lassú eltávolodás előzi ezt meg, a félreértések, az elmaradt bocsánatkérések. Majd egy ponton azt vesszük észre, hogy már nem beszélünk. Aztán azt, hogy már nem is tudnánk, hogyan. Legvégül pedig azt, hogy talán nem is akarunk. Ez az a pont, amit sokan nem mernek kimondani, pedig van olyan helyzet, amikor egy kapcsolat már nem „javítható” meg. Nem azért, mert nem próbáltuk eléggé, vagy mert ne lenne fontos. Sokkal inkább azért, mert túl sok minden történt.
Ilyenkor elvárások is érkezhetnek:
„De hát a család az család.”
„Majd idővel rendeződik.”
„Nem lehet ezt csak úgy elengedni.”
Pedig lehet, mert vannak helyzetek, ahol a kapcsolat fenntartása több fájdalmat okoz, mint a hiánya. Ez a fajta gyász különösen nehézzé válhat, mert hiányzik az a kapcsolat, ami lehetett volna, de közben azt is tudjuk, hogy így biztonságosabb, hogy egyszerre van jelen a szeretet és a távolság.
Talán az a legnehezebb felismerés, hogy attól, hogy valaki nincs jelen az életünkben, még lehet teljes az életünk, nem „ideális családkép”, de valódi. Sajnos nem minden kapcsolat menthető meg és ezt nehéz elfogadni. Főleg akkor, ha azt tanultuk, hogy a család feltétel nélküli. De a valóság ennél sokszor bizony árnyaltabb. A családi kapcsolatok megszakadása utáni gyász nem követ egyenes utat, nincsenek kijelölt szakaszai, és nincs határideje sem. A feldolgozás gyakran ott kezdődik, hogy elfogadjuk, ez is valódi veszteség.
Mi segíthet a feldolgozásban? Mondd ki magadnak,hogy ez egy valódi veszteség, és fáj. Fogadd el, hogy nem minden kérdésre érkezik válasz. Kérj támogatást biztonságos közegtől vagy szakembertől.
A valódi lezárás akkor érkezik meg, amikor már nem a változásra vársz, hanem elfogadod a valóságot és ezzel visszaveszed az irányítást a sorsod felett.