Az életem legmeghatározóbb veszteségei vezettek el ahhoz, hogy ma a gyászfeldolgozás útján segíthessek másoknak. Elveszítettem a fiamat és a férjemet. Két rendkívül megterhelő fájdalmat éltem meg, amelyek alapjaiban változtattak meg mindent körülöttem és bennem.
A fájdalom útvesztőjében
A gyász nemcsak hiányt hagy maga után, hanem kérdéseket, bizonytalanságot, egyfajta érzelmi káoszt is. Lassanként azonban jön az az érzés, hogy valahogy rendet kellene tenni ott belül, ahol minden összetört. Hosszú időn keresztül kerestem a választ arra, hogyan lehet a gyásszal együtt élni. Több módszert is próbáltam, de egyik sem adott valódi megkönnyebbülést. Hiába éreztem, hogy valamennyire sikerült elfogadnom, hogy többet nem láthatom őket, az érzéseim továbbra is nagyon nehezek maradtak. Kerestem a kapaszkodókat, próbáltam megérteni a bennem kavargó érzéseket, de többnyire csak üres közhelyekkel, felszínes vigasszal vagy olyan spirituális tanácsokkal találkoztam, amelyek nem érintették meg a valódi fájdalmamat. Sok könyv meg akarta mondani, mit kellene éreznem, miközben bennem épp az a kérdés motoszkált, hogyan találhatok utat a saját összetett érzéseimhez. Tudtam, hogy tennem kell valamit, mert a kislányomnak is szüksége volt rám.
A fordulópont: találkozás a módszerrel
Végül egy könyv hozta el a fordulópontot, amely egy cselekvésprogramról szólt. Végigcsináltam a folyamatot, és valami megváltozott bennem. A fájdalom már nem volt olyan bénító, a zűrzavar, az érzelmi vihar fokozatosan elcsendesedett, valahogy kikönnyebbültem. Lassanként újra megtaláltam a saját ritmusomat a mindennapokban és az életemben. Fokozatosan elkezdtem meglátni az élet apró csodáit: egy napfelkeltét, egy tavaszi záport, a nyíló virágokat.
A megtanult módszert elkezdtem alkalmazni az életem más veszteségeire is, és egyre tisztábban éreztem, milyen nagy segítő ereje van. Ahogy elkezdtem mesélni róla másoknak, azt vettem észre, hogy bennem is megszületett a vágy arra, hogy másoknak is segíthessek átélni ezt a belső átrendeződést.
A gyász egyedi útja – egy megtanulható eszköztár
Az életünkben megjelenő gyászt és veszteségeket sajnos nem tudjuk elkerülni. Megszületünk, egyszer meghalunk, és a kettő között számtalan olyan helyzet ér bennünket, amely érzelmi veszteséggel jár. A kultúránk, a társadalmi környezetünk és sokszor még a szűk környezetünk sem rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyek valóban támogatnák a gyászolót. Gyakran jó szándékkal mondanak dolgokat, de ezek sok esetben nem segítenek, sőt sajnos néha még nehezebbé teszik a folyamatot.
A módszer azonban segít feltérképezni mindazt, ami bennünk zajlik. Egy cselekvésprogram lesz a kezünkben, ha elsajátítjuk: egy olyan eszköztár, amely segít megélni, feldolgozni és enyhíteni az érzelmi káoszt.
Az érzelmeink, a tartósan fennálló nehéz érzéseink hatnak a fizikai állapotunkra is. Ezt ma már sok orvos evidenciaként kezeli, hiszen több kutatás is alátámasztja. Ezért tartom fontosnak, hogy minél többen megismerjék, elsajátítsák és használják a módszert, hogy mindenki a számára legmegfelelőbb, biztonságos támogatást kapja.
Minden gyász és minden gyászoló egyedi, hiszen életünk és kapcsolataink különbözőek. A cselekvésprogram lépései olyan kapaszkodók, amelyek bármilyen veszteség esetén támogatást nyújthatnak. Legyen szó halálesetről, egy kapcsolat lezárulásáról, egészségünk, életszerepünk vagy munkánk elvesztéséről, a folyamat segít megérteni és rendezni mindazt, ami bennünk zajlik.
A módszer nem veszi le rólunk a fájdalom terhét, de képes enyhíteni azt, és irányt mutat abban, hogyan találhatunk vissza a saját belső egyensúlyunkhoz – lépésről lépésre, a saját tempónkban. Mivel egy megtanulható cselekvésprogramról van szó, olyan eszközt ad a kezünkbe, amelyet később bármikor újra elővehetünk, és életünk más veszteségeinél is segítségünkre lehet.
Forrás: www.frizuraszepseg.hu