Amikor egy bántalmazó vagy mérgező kapcsolat ér véget akár halállal, akár végleges szakítással, a gyászolónak gyakran azért olyan nehéz, mert ambivalens érzések kavarognak benne. Érezhetnek haragot, fájdalmat, vagy épp megkönnyebbülést is egyszerre.
A gyász nem csak a terhelt kapcsolat és a személy elvesztéséről szól, hanem arról is, hogy feldolgozzuk mindazt, amit a kapcsolat jelentett, jó és rossz részét egyaránt. Engedjük meg magunknak az érzelmeinket. Ha úgy érezzük könnyebbnek, írhatunk egy naplót. Beszélhetünk valakivel, akiben megbízunk, vagy akár terápiás módszerekkel is feldolgozhatjuk a fájdalmunkat.
A gyász feldolgozása nem azt jelenti, hogy elfelejtjük ami történt vagy felmentjük aki bántott. A feldolgozás akkor és úgy indul el, amikor már nem a sérelmek irányítanak és a múlt már nem írja felül a jelent. És bár a kapcsolat sebeket hagyott, a saját életünk feletti hatalmat apránként visszavesszük. Hiszen a sebek valóban a múltra emlékeztetnek, de egyáltalán nem kell meghatározniuk a jövőt.