Ha ma valaki súlyosan megbetegszik, vagy az élete vége felé közeledik, a környezete szinte azonnal zavarba jön. Nem találjuk a szavakat, félünk a fájdalomtól, és legszívesebben elfordulnánk. Az elmúlás a modern világunk legnagyobb tabujává vált. Különösen negyven év felett kezd el egyre több szorongást okozni a saját múlandóságunk, vagy a szeretteink elvesztése és az ettől való félelem.
Az elmúlt 100 évben gyökeresen átalakult a világunk, és elrejtettük a halált a szemünk elől. Az emberek régen nem a kórházak elszigetelt, steril osztályain, hanem otthon, a szeretteik körében haltak meg. A gyermekek látták a nagyszülők öregedését, fizikai gyengülését, és természetes módon jelen voltak a halálos ágyánál is. Nem zárták ki őket a nehéz pillanatokból, a haldoklót elbúcsúztatták, a család és a közösség pedig együtt virrasztott és gyászolt. A 20. század második felére azonban ez megváltozott, és a halál szép lassan beköltözött az egészségügyi intézményekbe. A mai fogyasztói társadalom pedig azt sulykolja belénk, hogy maradjunk örökké fiatalok, sikeresek és boldogok. A betegség és az öregedés egyszerűen nem illik bele ebbe a tökéletes, csillogó képbe. Mivel „eldugtuk a halált”, teljesen eszköztelennek érezzük magunkat, amikor a valóságban mégis szembesülünk vele.
Ezen a hétvégén egybe esik két világnap, mert október 10-én van a Lelki Egészség Világnapja, október második szombatja pedig a Hospice és Palliatív Ellátás Világnapja. Karsai Dániel bátor és nyílt küzdelme óta az ország végre elkezdett beszélni arról, mit jelent a test börtönében élni, és miért alapvető emberi jog a méltóság az utolsó pillanatig. Ezzel emlékeztetett minket arra is, hogy miért válik az otthonápolás és az otthoni hospice az utolsó, mindent feláldozó menedékké.
Polcz Alaine, a hazai hospice mozgalom elindítójának a hitvallása szerint: „Nem a halál ellen kell harcolni, hanem a méltó életért, az utolsó pillanatig.” Ez az elengedés és megértés a legnagyobb belső munka, amit egy ápoló családtag vagy egy gyászoló lélek elvégezhet.
A sárga nárcisz mint nemzetközi szimbólum magát az életvégi méltóságot, a fájdalommentes kísérést és reményt jelképezi. A mai nap pedig az első alkalom a magyarországi hospice történetében, hogy az életvégi ellátás ügyét képviselve nárciszsárga fénybe öltözik a budapesti Szent Gellért-szobor. Ezen a mai kettős világnapon remélem elkezdünk végre tabuk nélkül, egymásra figyelve beszélni a méltóságról.
Hazai hospice és palliatív ellátás elérhetőségei:
A legközelebbi otthoni ápolási csoportot vagy kórházi osztályt a Magyar Hospice-Palliatív Egyesület adatbázisában lehet megtalálni a területi alapú keresővel.
https://hospice.hu/hu/ellatas-kereso
Budapest és környéke:
A szakmai támogatásért, otthoni ellátásért és a fekvőbeteg kísérésben a Magyar Hospices Alapítvány segít.
Gyermekhospice:
Krónikusan beteg vagy életvégi szakaszban lévő gyermekek szeretetteljes kísérésében a törökbálinti Tabitha Ház nyújt ingyenes, szakértő segítséget a családoknak.