Ha hosszú hónapok után is ugyanolyan intenzitású a fájdalom, mint az első napokban, és semmilyen enyhülést nem érzel.
Ha a veszteség miatt tartósan nem tudsz visszatérni a munkába, elhanyagolod az önellátást vagy a környezetedet.
Ha a gondolataidat folyamatosan a „mit kellett volna másképp tennem” kérdés uralja, és képtelen vagy megbocsátani magadnak.
Ha teljesen visszahúzódtál a külvilágtól, és elutasítasz minden kapcsolódást a családoddal vagy barátaiddal.
Ha úgy érzed, „lefagytál” és nem tudsz sírni, vagy egyáltalán nem érzel semmit. Ha alkohollal, gyógyszerekkel vagy más pótcselekvéssel próbálod elnyomni a fájdalmat.
Ha a gyász tartós alvászavarral, étvágytalansággal vagy megmagyarázhatatlan testi fájdalmakkal jár. Segítséget kérni nem gyengeség, hanem az öngondoskodás egyik legfontosabb lépése. A szakszerű kísérés abban segít, hogy a gyász elviselhetetlennek tűnő súlya idővel enyhüljön, és a veszteség fájdalma mellett is képes legyen újra megtalálni az életben a kapaszkodókat, a békét és az örömforrásokat. Amennyiben a mentálhigiénés szakember kompetencia határán túli támogatás válik szükségessé, ebben az esetben is segít megtalálni a megfelelő terapiát vagy azt a társszakmabelit, aki a leginkább támogatni tudja a klienst.