Gyakran felmerül a kérdés, mi történik akkor, ha „csak” egy szakítás vagy egy válás miatt szakad meg a szíved. Vagy ha egyszerűen darabjaira hullik egy jövőkép, amiben vakon hittél. A külvilág ilyenkor hajlamos bedobni a jól ismert közhelyeket; „Az idő mindent meggyógyít.” „Majd lesz másik.” „Foglald el magad és menj tovább!” Sokan úgy gondolják, hogy gyászolni csak egy haláleset kapcsán „szabad”. De az igazság az, hogy minden olyan mély változás, amely egy fontos érzelmi kapcsolat végét vagy átalakulását jelenti, természetes módon hozza magával a gyász érzését. Mert ilyenkor hirtelen eltűnnek a megszokott kis dolgaink,történeteink, velük együtt a biztonságérzet, a közös tervek és az elképzelt jövő. Sőt, valójában egy kicsit azt az énünket is gyászoljuk, akik a másik mellett voltunk. Természetes és érthető, ha dühöt és csalódottságot érzel, ha sírsz, vagy ha úgy érzed, kicsúszott a talaj a lábad alól. A feldolgozatlan szakítások, a kapcsolati csalódások vagy éppen a partnerből való fokozatos kiábrándulás észrevétlenül vastag falakat építhetnek körénk. Ha nem adsz magadnak lehetőséget arra, hogy átdolgozd ezt a veszteségélményt, a régi sebeket és félelmeket könnyen magaddal viheted a következő kapcsolatodba is, és ez sajnos az új kapcsolódásodra is rányomhatja a bélyegét, és ezzel tulajdonképpen megfosztod magatokat az új kapcsolattal egy valódi, tiszta esélytől.
Kezdetnek az is elég, ha megengeded magadnak a gondolatot, hogy nem muszáj ennek így maradnia.